Tisztelt Elnök Úr!

Ibolya Tibor a Magyar Jog 2015. évi 9. számában megjelent cikkében megvetette a humánus koncepciós perek alapját:

"A közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatának látszólag tetszetős elméletével az a fő probléma, hogy jogállami keretek között, valódi bűncselekmény bebizonyításának megkísérlésekor, különösen összetett, több szereplős, bonyolult ügyek esetén nagyon sokszor lehetetlen a zárt logikai láncolat felállítása, még gondos, szakszerű nyomozás lefolytatását követően is. A személyi bizonyítás néhány látványos kudarca, a felismertetés hibái vagy a szubjektíve igaz, de objektíve hamis tanúvallomások negatív szerepének felismerése, a krimináltechnika hihetetlen fejlődésével együtt egyébként is világszerte az objektív bizonyítékok felértékelődését hozta magával. Ezek a közvetett bizonyítékok azonban egy ügyön belül sem alkotnak feltétlenül egyetlen zárt logikai láncolatot, lehetséges, hogy egymás mellett több láncolat is kialakítható, amelyek mind ugyanazon vádlott személyére mutatnak, de nem kapcsolhatók össze, mégis valamilyen zárt rendszert alkotnak."

Visinszkij, a sztálini főügyész még arra alapozta a koncepciós pereket, hogy a vádlott beismerő vallomását a bizonyítékok királynőjének tekintette, s a KGB szakértőinek kellett ezt a bizonyítékot fáradságos munkával vallatások és kínzások során megszerezni. Ibolya Tibornak hála, nem kell már hüvelykszorítóval beismerő vallomást kicsikarni, mert bármilyen zagyvaság alapján elítélhető a vádlott, ha a bíró a főügyész elképzelése szerint jár el.

A "lúgos orvos" ügyben  megismételt másodfokon így járt el a sértett jogi képviselőinek médiahadjárataitól megfélemlített Ujvári Ákos bíró, aki az ártatlan Bene Krisztiánt  bűnössége négy érvénytelen bizonyítása alapján ítélte el. A Kúria jogerős ítéletet hozó tanácsa nem foglalkozott érdemben a vádlott bűnösségének kérdésével, és nem szolgáltatott jogorvoslatot, a vádlott bűnösségét összhangzó ítéletekre hivatkozva készpénznek véve.

Miután tájékozódtam a hatáskörökről, többek közt Ribai Csillához, a Fővárosi Ítélőtábla elnökéhez fordultam, hogy indítson eljárást az alkalmatlan Ujvári bíró ellen. Részletes kritikai elemzését adtam az ítéletnek, ám vonakodott cselekedni. Kezdettől fogva Darák Péterhez, a Kúria elnökéhez is több közérdekű bejelentést intéztem. Ezeket Darák Péter semmibe vette, Ribai Csilla pedig szemtelen semmitmondó válaszokat adott.

Közben a felismerésre bemutatással kapcsolatban kötelességszegést elkövető nyomozók, és a hamisan tanúskodó Renner Erika ellen tett feljelentéseimet az Ibolya Tibor befolyása alatt álló ügyészség és a BRFK bűnpártoló ügyészei, illetve rendőrei rendre elutasították. Ibolya Tibor főügyész az igazságszolgáltatás törvényességét aláásó cikke miatt Polt Péter legfőbb ügyészhez fordultam. Szintén eredménytelenül.

Darák Péter maga is felelős az igazságszolgáltatás csődjéért. A Kúria Joggyakorlat-Elemző Csoportjának Az ítéleti bizonyosság elméleti és gyakorlati kérdései című összefoglalójából kitűnik, hogy a Kúria tudatosan ültette át a gyakorlatba Ibolya Tibornak a Biszku-perben elszenvedett kudarc miatti frusztrációjában fogant lázálmát.

Darák Péter, a Kúria elnöke, és Polt Péter legfőbb ügyész méltatlanoknak bizonyultak bizalmára, melyről kinevezésük tanúskodik. Szíveskedjen tárgyalásokat kezdeni az illetékesekkel a vázolt ügyek feltárása, az alkalmatlan vezetők leváltása, s helyettük alkalmasak kinevezése céljából!

Tisztelettel:

Radnóti László